A sors asszonya – az asszony sorsa

„Szeretni – mezitláb a füvön, nevetni – hallani az esőt, kávéban a méz, kézben a kéz, virágok, ének, hajnali fények – ez az egyetlen valóság”

Klasszikus szerb népszínmű merőben új köntösben: mélylélektani dráma spiritualitással, szerb folklórral fűszerezve.

Boriszáv Sztánkovity (Borisav Stanković, 1876–1927) Kostana (Koštana, 1900) című drámája népszínmű jellegű, zenés, táncos, de világfájdalmas hangulatú és tragikus tartalmú darab. Száz éve megy folyamatosan a szerb színházakban, több film- és tévéváltozata készült.

A cselekmény a dél-szerbiai Vranje nevű kisvárosban játszódik a 19. század végén, a törökök kivonulása utáni években. Egzotikus hangulat, rengeteg török eredetű szó a szövegben, keleties dalok.

A történet: Kostanába, a szép fiatal cigány énekes- és táncosnőbe belebolondul egész Vranje, végül a város nyugalma érdekében elkergetik.

Főleg egy idős részeges gazda és egy másik tekintélyes személy fia veszti el az eszét, éjt-nap a kocsmában dorbézolnak, és szórják a dukátokat a selyembugyogóban táncoló és éneklő lányra.

A fiú házassági ajánlatot tesz, de Kostana elutasítja: nem akar kalitkába zárva élni. Megérkezik a fiú apja, a legtekintélyesebb vranjei polgár, szét akarja zavarni a csürhét, de a

lány őt is megigézi. Hatalmas tivornya kerekedik, mindenki tombol.

Másnap, kijózanodás után, a férfiak összedugják a fejüket, és döntést hoznak: a lányt férjhez kell adni és eltávolítani Vranjéból. Az utolsó felvonásban a kényszerű esküvő előkészületei láthatók, a fináléban Kostanát a csendőrök lovas szekéren elviszik a városból.

A Magyarországi Szerb Színház Kostana adaptációja követi a Bora Stankovic által kijelölt utat:

a történetet modern köntösben állítják színpadra, a népies jelleg, a folklór elemek, néptáncok és népdalok átmentésével. Az így létrejött mű összeköti a múltat a jelennel: aktualizálja a dráma által felvetett társadalmi problémákat, kérdéseket, a modern néző számára könnyebben emészthetővé téve azt. Az eredeti dráma határait tiszteletben tartva, mégis azokat feszegetve, néhol fel is feszítve igyekszik összekötni a 19. századi Vranje szimbólumát univerzális emberi kérdésekkel.

„Minden ami lesz, az volt is már és minden ami volt, az még csak lesz. Az egész univerzum egyetlen szent pillanatban születik és pusztul el: épp a mostban. Mit gondolsz, hová megy az, amit te múltnak hívsz? Hová mennek azok, akiket a legjobban szeretünk?”

A darab formabontó módon Kostana a kényszerházassága előtti utolsó egy órát dolgozza fel, melyben betekintést nyerünk egy szenvedő, kalitkába zárt madár utolsó vergődéseibe, továbbá ami még érdekesebb a fejében zajló emlék és gondolatáradatba. Ezen a gondolatiságon keresztül tudjuk meg, hogy mik az eredeti mű cselekményének alapjai, miként rajzolódott ki a szereplők jellemrajza.

Az új Kostana tehát nem feldolgozás, sokkal inkább egy másik, avagy bővített történet az eredeti mű alapján.

Az előadás két nyelven – magyarul és szerbül valósul meg.

 

Írta és rendezte: Krkeljics Mirkó Mitár

Kostana – Ember Léna

Öreg Kostana – Jurkovits Zorica

Mitke – Ember Tibor

Sztoján – Dujmov Deján

Hadzsi Toma – Kraljević Ratko

Gáspár és Asszán – Gyorgyev Bránimír

Szálcsa – Sokácz Katalin

Török basa – Krulj Veljko

Ő – Krkeljics Mirkó Mitár

A gyerekek és táncosok szerepében – Kücükali Biljana, Tyoszity Branka, Misljenović Bojan

Zenészek: Gergev Rastko, Eredics Dávid, Balog Zoltán, Borbély Mihály

Rendezőasszisztens: Bacsi Katarina

Koreográfus: Ember Tibor

Technika: Kotorcevic Dusan

Dekor és díszlet: Prágai Tibor és Borbély Noémi

Jegyvásárlás: www.jegymester.hu