dráma szerb nyelven felirat nélkül

„Amikor tizenöt évvel ezelőtt először, teljesen véletlenül hallottam Borjanka Đurđević túlélő fogolytól, hogy a banjiči táborban, az éjszaka folyamán, a nők a saját szobáikban teljes estés előadásokat adtak elő – jelmezekben, maszkokkal és kellékekkel, kitalált, hihetetlen történetnek tűnt ez nekem. Később, amikor további tíz túlélő fogolytól érdeklődtem, a történet valósággá változott és ez a valóságosság új bizonyítéka volt az élet legyőzhetetlenségének és a színház minden körülmények közti alkalmazkodóképességének.

A Banjiči táborban, ahol minden szürreálisnak tűnt,ennek ellenére minden mély, abszolút  jelentéssel bírt, igazából minden totálisan abszurd volt, mégis minden elképzelhető, amíg élsz. Nagy hatalma volt a színpadról elhangzott szónak; a színház csodálatos módon létesített kapcsolatot a szűk térre szabott négy fal közé zárt foglyok között. Itt a színpadról elhangzott szó lerombolta mindazt, ami az embereket elválasztja: osztálybeli különbségeket, politikai és vallási meggyőződéseket, ezzel szemben ösztönzött mindent, ami bennük közös: a nevetést és a könnyeket, az örömöt és a fájdalmat, a boldogságot és a félelmet, röviden, mindent, ami belülről, azaz szívből jön. Amíg a színpadon játszódnak a jelenetek, a közös gondolat egységbe olvasztja a közönséget.”

Milena Nikolić

A Banja Luka-i Egyetem intézményei között a Művészeti Tanszék az összesen negyed évszázados hagyományával és vitathatatlan jelentőségével különleges helyet foglal el. Az Művészeti Tanszék, avagy Akadémia alapításáról a Boszniai Szerb Köztársaság Országgyűlése döntött 1999. július 15-én. A művészeti területen képzett szakemberek iránti szükséglet, a fiatal tehetséges embereknek tudást és készségeket nyújtó intézmények hiánya, valamint a művészek és pedagógusok erős akarata és lelkesedése vezetett a felsőoktatási intézmény létrehozásához, amely jelenleg színművészeti, zenei és képzőművészeti területeken is működik..

„Rabszolga vagyok, tudom, s a rabszolgák gyengék.
De az istenek erősek, és felettük
az abszolútum áll, az erkölcsi rend,
vagy a még végsőbb törvény szelleme.
Ettől a végső törvénytől függ a világ;
Általa léteznek az istenek;
Általa élünk mi,
Meghatározva jót és rosszat.”

Branko Pleša rendezői olvasata alapján

Fordította – Branko Pleša

Rendező – Radoslav Milenković

A rendező munkatársa – Nikolina Friganović

Díszlettervező – Dragana Purković Macan

Jelmeztervező – Jelena Vidović

Színpadi beszéd  – Biljana Đurović

Színpadi mozgás – Ana Tešić

Hangkép – Marko Fabri

Látványterv – Natalija Milenković

Szereplők:
BRANISLAV ALEKSIĆ
ANA VINČIĆ
ISIDORA DAVIDOVIĆ
TARA JOVANIĆ
ANDREA NOVAKOVIĆ
MILA PROSAN

Jegyvásárlás: www.jegymester.hu